Bach 1720 novemberében Hamburgban járt. A város előkelőségei előtt, általános csodálkozásra több mint két órán át mesterien játszott. Ott volt – és nagyon elismerően nyilatkozott a játékról – a majd’ 100 éves Reinken is, akit leginkább rosszmájú megjegyzéseiről ismertek a vetélytárs jelöltek.
Bach a Jakobkirche orgonista állására pályázott a meghallgatással, de nem járt sikerrel.
Egy Heitmann nevű jelentéktelen muzsikus kapta az állást, mert hajlandó volt megválasztása esetén 4000.- Márkát ajándékozni a templom pénztárának.
(A fennmaradt okmányok szerint a befizetés valóban meg is történt.)
A híres kantáta költő Neumeister – Bach barátja – épp ennek a templomnak volt a lelkésze, és úgy felháborodott a tanács kufárkodó eljárásán, hogy karácsonyi beszédében a szószékről kiprédikálta a tanácstagokat, ekképpen:
„Bizonyos vagyok benne, hogy ha akár a betlehemi muzsikáló angyalok egyike szállna is le az égből, hogy orgonista legyen a Jakab templomban, de pénzt nem tudna mellé felajánlani, akkor nyugodtan visszarepülhet az égbe, de Hamburgban ne próbálkozzék!” Bach zenéje minden koncertemen szerepel, Heitmanné nem. A tanács meg... Hát tisztelettel a kivételeknek, az elmúlt 300 éve nincs sok változás.
Kedves, tanulságos történet, lényegében mit asem változott az elmúlt évszázadok alatt!
Ha nem így történt volna, lehet, hogy
zóba sem került volna. Hiszem, tudom, nem könnyű, de érdemes egyenes geronccel élni, járnia befetetett energia előbb, utóbb győzelemmel jár! -Legalábis saját szemünkben!